Ezt tanítja a történelem
Hogy kezdjünk adománygyűjtésbe? Milyen viszonyt építsünk ki a helyi hatalommal? Milyen hibákat követtek el a közösségialapítvány-építők a hozzánk hasonló országokban? Árnyalt és sokrétű válaszokat adott a krakkói konferencia.
„A változás alulról jön – a közösségi alapítványok szerepe a civil társadalom épülésében az elmúlt 25 évben” - ez volt a lengyel Akadémia a Filantrópia Fejlesztéséért szervezésében Krakkóban megtartott konferencia címe, amely a közösségi alapítványi mozgalom elmúlt negyedszázadának tanulságait volt hivatott levonni a visegrádi országokban. Az egyik kerekasztal-beszélgetést mintha a most Magyarországon közösségi alapítványt építőknek címezték volna: „Tanuljunk a hibáinkból – hogy érdemes közösségi alapítványt kezdeményezni a 2010-es években?”. Erről számolunk most be részletesen.
A kezdetekben pénzt kértünk a közösségi alapítvány céljaira és működésére. Ez hiba volt - mondta meglepő hozzászólásában Tomas Krejci, a csaknem 20 éves Ústí nad Labem-i közösségi alapítvány vezetője. Máshonnan kell tekinteni az adományozás gesztusára: a közösségi alapítvány számos fontos és unikális képesség, ismeret birtokában segít a jótékonykodni vágyóknak, hogy adományaik pontosan célt érjenek, és ennek ára van, amit meg kell fizetni – ez a gondolati lánc az adományozó és a közösségi alapítvány kapcsolatának alapja. Vagyis közösen tesznek a nemes célért, nem pedig a közösségi alapítvány kér – egyoldalúan - segítséget az adományozótól – ismertette a helyes – és működő! - szerepfelfogást a cseh szakember.
Tomas Krejci, Scsaurszki Tamás
Kapkodtunk, gyorsan akartunk eredményeket felmutatni, ezért sok fontos lépést kihagytunk – mondta önkritikusan Aneta Kapel, a lengyel civil szektor szakértője, hazája közösségi alapítványi mozgalmának alapos ismerője. Későn kezdtünk el alaptőkére gyűjteni, pedig az alapítvány alaptőkéje a pénzügyi, így a valódi függetlenség garanciája. Számos alapítvány erős, egyszemélyi vezetésre épült: a meghatározó személyiség kiesése így súlyos sebet ejt a szervezeten, és a karakteres vezető mellett nehezen nő fel az alapítványt továbbvivő fiatalabb generáció – részletezett néhány veszélyt.
Hogyan lehet a demokráciát helyi szinten értelmezni és művelni? Ez volt számomra az egyik nagy kérdés a 90-es évek közepén a Meciar-vezette Szlovákiában. Erre adott rendszerszintű választ a közösségi alapítványi koncepció, ami akkor nagyon megfogott – kezdte érzékeny hozzászólását Boris Strecansky. A közösségi alapítványokról szóló közbeszéd akkor arról szólt, hogy miként élhetnének jobban az emberek az újfajta civil szervezetek segítségével. Ma valószínűleg mélyebben lehet beszélni a témáról: felmerülhet, hogy kinek milyen felelőssége van a kialakult helyi és társadalmi viszonyokért; mi lehet ma a közösségek szerepe egyáltalán; miért fontos a filantrópia.
A szlovák szakember hosszan beszélt a közösségi alapítványok és az önkormányzatok viszonyának alakulásáról. Felidézte, hogy Szlovákiában az önkormányzatok nagyon közel kerültek a közösségi alapítványokhoz, sok esetben alapítók voltak, pénzügyi hozzájárulásukért cserébe kurátorokat delegálhattak. Ez a fejlődési modell önmagában nem rossz: az együttműködés minősége a döntő, amit néhány esetben meghatároz, hogy a helyhatóságoknak politikai motivációik is vannak. Boris Strecansky úgy vélte, hogy a helyi munka megkerülhetetlen szereplői az önkormányzatok, akikkel együttműködni sokkal inkább érdemes, mint versenyezni.
Kazimierz, pl. Nowy
Mi lehet ma a közösségi alapítványok hívószava? - ezt a kérdést is körbejárták a beszélgetés résztvevői. Egyértelműen a lokalitás: itt élsz, itt dolgozol, ezért kell tenned – mondta a kérdésre Scsaurszki Tamás, a KözösALAPON program munkatársa. Normális országokban ideák helyett sok kis helyi ügy lehet a fontos, amelyekre a közösségi alapítvány megoldást kínál – vélte Boris Strecansky.
