KÖZÖSALAPON

Nagy előnye a hazai közösségi alapítványi mozgalom kései indulásának, hogy sokat tanulhatunk visegrádi partnereinktől. Most a fiatalok megszólításáról, az ösztöndíjprogramok társadalmi hatásáról és egy váratlan adománygyűjtési lehetőségről írunk.

Nem kell a fővárosban élni ahhoz, hogy a visegrádi országok közösségi alapítványainak negyedszázados tudását, tapasztalatait hasznosítani lehessen – ez a legfontosabb üzenete „A változás alulról jön - a közösségi alapítványok szerepe a civil társadalom épülésében az elmúlt 25 évben” címet viselő projektnek, amely a lengyel Akadémia a Filantrópia Fejlesztéséért szervezésében valósult meg az elmúlt évben.

És valóban: vaskos és érdekes kiadvány született a visegrádi országokban működő közösségi alapítványok jó gyakorlatairól, helyi társadalomformáló hatásukról, adománygyűjtési újításaikról. Most két részben közzétesszük a Magyarországon is megfontolásra érdemes tapasztalatokat, sikertörténeteket, amelyeket nemcsak a közösségi alapítványoknak, de a civil szektor működése, fenntarthatósága iránt érdeklődők számára is tanulságos olvasmánynak gondolunk. Ezután az egész kiadványt közöljük – angolul.

A Fiatal Jótékonykodók

Kiemelten fontos volt a szlovák közösségi alapítványoknak a fiatalok megszólítása, ezért némi különutas útkeresést követően egységesen, bár a helyi sajátosságokhoz illesztve átvették a nemzetközi YouthBank-modellt Fiatal Jótékonykodók néven.

E szerint 15-30 éves fiatalok kis csoportja lényegében közösségi alapítványként viselkedve generációjuk számára fontos problémákat azonosít, azok megoldásához pénzt gyűjt, majd a megoldásra pályázatot ír ki, a győztes pályázatok megvalósulását pedig figyelemmel kíséri. Mindezen tevékenységekhez a közösségi alapítvány jogi, szervezeti, adminisztrációs bázist és szaktudást biztosít.

A program résztvevői érzékenyebbek lesznek a közösség ügyei iránt, részt vesznek a számukra legfontosabb gondok enyhítésében, kiélhetik tehetségüket, kreativitásukat, kapcsolatokat építhetnek a fiatalok tőlük különböző csoportjaival, így párbeszéd-képesek lesznek, és elfogadják a sokszínűséget; nem utolsósorban pedig elköteleződnek a közösségi ügyek, a részvétel-, a szolidaritás eszméje, valamint a közösségi alapítvány iránt – így összegezték a program eredményeit a szlovák közösségi alapítványok.

Ők pedig igazán tudják: hét közösségi alapítvány 2004-2013 között 703 támogatott projektre összesen 159 124 eurót fordított.

Szegényedés ellen ösztöndíjprogram

A lengyel közösségi alapítványok immáron megkerülhetetlen résztvevői az ország ösztöndíj-rendszerének; magán- és állami forrásból egyaránt gyűjtenek ösztöndíjprogramjaik fenntartására.

Miért pont ösztöndíj-programokba kezdtek országszerte? Fontos megjegyezni, hogy az ösztöndíj-programok terjedése a 90-es évek elején egybeesett a lengyel gazdaság látványos visszaesésével, a vidék elszegényedésével. Ebben a helyzetben a közösségi alapítványok és az adományozók is úgy gondolták, hogy az ösztöndíj-programok erősíthetik az adott város népességmegtartó képességét. Állításuk szerint az emberekbe való befektetés a társadalmi változások alapja, ösztöndíjakra viszonylag könnyű adományt gyűjteni, mert egyértelmű a szükség és könnyen látható az adomány pozitív hatása; ezen túl a támogatott fiatalokon keresztül a közösségi alapítvány jó híre sokfelé elér.

Ösztöndíj-programra a legváltozatosabb módokon lehet gyűjteni. Lehet úgy, hogy egy támogató egy konkrét fiatalnak ad ösztöndíjat, de Zywiecben például a közösségi alapítvány akciót indított egy helyi pékséggel: az ott készült zsemle árának egy része az alapítvány ösztöndíj-programjához került.

Hagyatékra is számítanak

Az amerikai közösségi alapítványok alaptőkéjének jelentékeny része hagyatékokból gyűlt össze; ezt a modellt próbálta a kultúra részévé tenni az Ústí nad Labemben működő alapítvány. Az ügy meghökkentő és érzékeny, ezért arra jutottak, hogy más civil szervezetekkel együtt, országos szinten próbálják a közbeszéd részévé tenni az adományozás szokatlan formáját. A kampány részeként felmérték a hagyatéki adományozás jogi lehetőségeit és létező gyakorlatát, majd a jogi lehetőségek népszerűsítésébe kezdtek.

Ústí nad Labemben ennél tovább mentek. Az alapítvány igazgatója és egyik munkatársa maga is úgy végrendelkezett, hogy vagyonának egy részét az alapítványra hagyta. Példájuk nyomán egyik jelentős adományozójuk is így tett.

A téma rendkívül érzékeny, az alapítvány gazdálkodására a végrendeletek nincsenek azonnali, közvetlen hatással, ráadásul azok megváltoztathatók; ezzel együtt a volt iparvárosban azt gondolják, hogy a közösségi alapítvány hosszú távú fenntarthatósága szempontjából ez az adományozási forma nélkülözhetetlen lesz.

Sorozatunk első része itt olvasható.